# Chapter 3 ~ You screwed me over

Hello!
Megérkezett a 3.fejezet! Remélem tetszik, komizzatok, nyomjatok vélemény-gombot! ;) alice. ~

-Minden rendben van, Aly? - kérdezte óvatosan Cordelia, aki az ágyam szélén ült, és díszeket válogatott.Tulajdonképpen, pár perccel ezelőtt még én is ezt tettem, csak aztán elbambultam és azóta csak bámulom a hófehér falat, amivel  pontosan szemben helyezkedtem el.
-Persze, Cory. - bólintottam, és, hogy így visszazökkentem, segítettem neki.
Azonban nem az volt az igazság, amit barátnőmnek mondtam.Igen, a barátnőm.Amikor anno 2 évvel ezelőtt beköltöztem ebbe a palotába, ő vezetett körbe, és egy idő után nagyon jóba lettünk.Ugyanis ő - mint kiderült - gyerekkora óta itt él.A sztorija röviden annyi, hogy a családja már a születése előtt is elég szegény volt, de ahogy ő világra jött, végképp megromlott a helyzet.Nem tudták eltartani.A szülei segítséget kértek anyuéktól, akik befogadták Cory-t, a szülők pedig szintén a palotában dolgoznak.Ja, amúgy.Anyáékkal rendeződött mindenfajta konfliktusom, tényleg mindenben támogatnak engem, ahogy idekerülésemkor megígérték.Bármikor számíthatok rájuk, ellentétben egy bizonyos személlyel.Akinek szavai még mindig a fülemben csengenek."Bármikor felhívhatsz.Eljövök hozzád, amikor csak akarod.Egy szavadba kerül.Megígérem."
Ahogy felidézem ezeket a keservesen rövid perceket, amikor ezek elhangzottak, akaratlanul is könny szökik a szemembe.Hiányzik.Pedig nem szabadna hiányolnom.Hiszem átvert.Egyszer sem látogatott meg engem.Mióta sikeres, népszerű lett a bandájával, nem is kíváncsi rám.
Lehajtott fejemmel próbáltam leplezni szomorúságomat; nem hiányzott, hogy Cory kiborulni lásson.Ismét.Csakhogy nem vagyok túl jó színésznő.Hamar kiszúrta hirtelen hangulatváltozásomat, az okát pedig értelemszerűen tudta.Hiszen éppen elégszer regéltem már el neki a "Liam-sztorit", és megannyiszor rágtuk már át együtt a történteket.Bőven elég volt ahhoz, hogy felismerje, jó párszor előforduló letöréseimet.
-Öhm...megfeledkeztem róla, hogy anyukád megkért valamire.. - hebegte, csak hogy valami indokot találjon.Tudta, hogy egyedül szeretnék lenni. - Majd jövök.
Azzal sietősen elhagyta a szobát.Mivel magamra maradtam, éreztem, hogy kissé megkönnyebbülök.No, nem arról van szó, hogy nem szeretem barátnőm társaságát, csak néha jól esik egy kis magány.Amit egyébként alapjába véve nem szeretek, ugyanis eléggé társasági ember vagyok.Ez már csak azért is pech, mert kizárólag felszínes barátságaim voltak eddig, - leszámítva Cory-t - amik idekerülésemkor egytől-egyig megszakadtak.Mindegy, ez van.
Lassan odasétáltam a szekrényemhez, és kezembe vettem egy fejjel lefelé fordított képet, amihez bő másfél éve hozzá sem értem.Egyszerűen fájt ránézni.Visszarántott engem a múltba; abba az időbe, amikor még minden annyira rendben volt.Ennek hatására pedig azonnal összefacsarodott a szívem.Ha akkor kívánhattam volna, egészen biztos vagyok benne, hogy megteszem.Mindenki azt hiszi, hercegnőnek lenni olyan nagyszerű dolog, amolyan "valóra vált álom"-féleség.Csakhogy ez egy elég felületes megállapítás.Ugyanis én most mindennél jobban szeretnék visszamenni az időben.Csak arra az egy napra, amikor eldöntöttem, hogy idejövök.Amikor megfogadtam Liam tanácsát.Ha csak visszatekerhetném az időt, ezer százalékig biztos vagyok benne, hogy eszembe sem jutna betenni a lábam ebbe a palotába.Soha.
Az erkélyen álltam, a korlátra támaszkodva.Ahogyan Liammel tettük kereken 2 éve.Így könyököltem, közben pedig szememmel a kép üvegén végigcsorduló könnyeimet követtem.

                                                                  ********

-Egy kicsit lejjebb.Elég ferde. - próbálkozott anyu.Na, igen.Egy bál lesz valamelyik nap, így a mi feladatunk, hogy feldíszítsük az egyik termet.Ezért tehát anya dirigál, én meg igazgatom a terjedelmes selyemanyagot.Éljen a munkamegosztás!
-Nem, ez így nem jó!Nagyon fent van, ráadásul mindkét oldal. - tűnődött Cory, mire én sóhajtva igyekeztem létrástól arrébb szenvedni magam.
-Igen, az egészet le kéne hozni. - folyt bele a vitába apu.
-Most akkor mi van? - fordultam meg értetlenül.
-Mindegy, szívem, inkább hagyd!Majd apád megcsinálja. - legyintett anyu.
-Mindenki jobban jár. - vigyorgott Cory.
-Köszi. - biccentettem felé gúnyosan, miközben végre valahára stabil talajra léptem. - Szóóval, mit csináljak?
-Hozd be a terítőket a lépcső mellől!Tudod, azokban a nagy dobozokban. - magyarázta anya.
-Persze, tudom. - indultam el.
Csak azt nem értem, minek kell egy halom idegent meghívni, csupán azért, mert hozzánk hasonlóan nevezhetjük őket 'jómódúak'-nak.Miért nem elég, ha egyedül a családunk látogat meg minket karácsonykor?Vagy én már azt sem bánnám, ha nem csak akkor jönnének, hanem többször.De inkább, mint hogy egy csomó vadidegen, akikkel még beszélgetni sem lehet.Bőven elég, ha annyit megemlítek, hogy a párbeszéd után állandóan fel kell őket világosítanom, hogy nem Alisonnak hívnak, nem 17 éves vagyok, és nem Washingtonból jöttem.Na, most már szerintem étitek, miről beszélek.

                                                                    ********

Alig fél órája, hogy a dekorálás végére értünk.Illetve, elnézést.Nem értünk még teljes mértékben a végére, egy kicsi még hátravan, de azt majd holnap összedobjuk.
Éppen egy régi fotóalbumot bújtam, amikor valaki erőteljesen belökte az ajtóm.A hirtelen mozdulattól összerezzentem, és vadul kalapáló szívvel néztem fel.
-Benne vagy a TV-ben! - mondta izgatottan Cory.
-És? - vontam fel a szemöldököm.Gondolom a legutóbbi ruhakölteményemet kritizálják, vagy esetleg az vesézik ki, hogy minek vagyok ebben a palotában, amikor még simán az iskolapadban kéne ülnöm, és nem habos-babos ruhákban pompázni.
-Neem, Liam beszél rólad.
-Tessék? - kaptam fel a fejem.
Erre mindketten levágtattunk a nappaliba, ahol anyuék már a kanapén ültek, és a készüléket bámulták.A képernyőn egy közös képünk volt kivetítve.Liam 15 éves volt, én pedig 13.Istenem, de régen volt már.

-Megkérdezhetem, hogy ki ez a fiatal lány? - érdeklődött a műsorvezető.
-Öhm..ő egy régi barátom. - motyogta Liam, én pedig elkerekedett szemekkel meredtem magam elé.Mi van?!Mi az, hogy egy régi barátja?Az unokahúga vagyok!
-Értem.A barátnőd volt, esetleg? - kíváncsiskodott tovább a nő.
-Dehogy.
-És van valami különleges oka annak, hogy ez a hölgy kísértetiesen hasonlít Alicia hercegnő fiatal énjére? - kérdezte.Na, ebbe beletrafált.
-Biztosan, de én nem tudok róla.Ő nem Aly! - közölte, majd zavartan megköszörülte a torkát. - Illetve Alicia.
-Ó, akkor már minden világos.Szabad tudnom, hogy hívják?
-Ashley.

Ingerülten a távirányító felé nyúltam, majd egy laza mozdulattal elhallgattattam Liamet.Mindhárman engem figyeltek.A szüleim, és Cory is.Vettem egy mély levegőt, majd minden hang nélkül sarkon fordultam, és kiléptem a bejárati ajtón, hogy kissé kiszellőztessem a fejem.Még mindig nem tudtam elhinni.Letagadott.