Ha esetleg tetszik az írásom, nézz be! : http://wonderland-storiies.blogspot.com/

2013. február 2., szombat

# Chapter 4 ~ I lied...

Sziasztok!
Megérkezett a 4.fejezet is, remélem sikerült vele elnyernem a tetszéseteket :) Kérlek szépen benneteket, kommenteljetek és nyomjatok vélemény-gombot is, ha lehet! Köszönöm <3 
Btw.: Nézzetek be az új blogomra :)) --> alice in ωonderland ~ I'll take a stand until the end... 
alice. ~


Csak futottam.A hűvös szél erőteljesen csapkodta a hajam az arcomba, de pillanatnyilag nem izgatott.Fogalmam sem volt, hova megyek, csak egyet tudtam.El innen.Egyedül akartam lenni.Egyedül a gondolataimmal.El sem tudom hinni, hogy képes volt erre.Az, hogy ígéretének ellenére sem látogatott meg engem, az egy dolog.Egy csekélység ehhez képest.És én még azt sem emlegettem fel soha.Nem zaklattam, nem hívogattam.Bárki kérdezett vele kapcsolatban, azt feleltem, jól vagyok.Ez volt életem legnagyobb hazugsága.Sosem voltam jól.Ahogy betettem a lábam ebbe a palotába, az életem 180 fokos fordulatot vett.Semmi sem volt már olyan, mint régen.Vissza akarom kapni azokat az időket.A reggeli veszekedések Liammel, a csipkelődései, a megjegyzései.Egyszerűen csak Ő.
Kisírt, könnyes szemekkel sétáltam be a parkba.Nem egy ember bámult meg engem, és ennek több oka is van.Az egyik, hogy nem nézhetek ki túl bizalomgerjesztően.A másik pedig nemes egyszerűséggel a kilétem.
Én azonban figyelmen kívül hagytam ezeket, s reményvesztetten rogytam le a legközelebbi padra.Fejemet a kezeimbe temettem, és igyekeztem kontrollálni előtörni készülő könnyeim.
-Te jó ég, és ő hercegnő? - ütötte meg a fülem egy beszélgetésfoszlány.
-Ja.Gondolom apuci nem vette meg a legújabb ruhát - válaszolt egy másik lány.
Bár szavaik kissé gyenge pontként értek, sikerült türtőztetnem magam.Ez az, amit ki nem állhatok.Ha elítélnek.Nem csak engem, természetesen bárkit.Őszintén.Miért jó ez nekik?Életükben egyszer látnak, és rögtön alkotnak rólam egy véleményt.Beskatulyáznak.És mindezt csak azért, mert van egy szörnyű hibám, mégpedig az örökségem.Legszívesebben néha egész egyszerűen kifutnék a tulajdon életemből.Visszamennék Karenhez, Wolverhamptonba.Ott minden olyan jó volt.Akkor még nem becsültem meg, hiszen nem tudhattam, hogy egyszer véget ér.
Hallottam, hogy valaki leül mellém, de nem igazán érdekelt.
-Szia - köszönt.
-Szia - dünnyögtem.
-Te vagy Alicia, igaz? 
-Igen, én - válaszoltam kelletlenül. - Ha esetleg kritizálni akarsz, csak nyugodtan.De nem tekerhetnénk ahhoz a részhez, ahol közlöm, hogy nem érdekel, te pedig elmész?
-Minden rendben van? - felelte meglepetten. - Nem bántani akarlak, csak megláttalak, és meg szerettem volna kérdezni, hogy jól vagy-e.
-Ó - haraptam az ajkamba.Mekkora tapló vagyok. - Bocsánat, nem szándékosan szóltam be, csak ideges vagyok kicsit.
-Semmi baj - mosolygott rám kedvesen. - Mi a baj?
-Öhm..az igazából magányügy... - magyaráztam.
-Értem én - rántotta meg a vállát. - Amúgy láttalak a TV-ben.Illetve, nem téged, hanem egy hozzád nagyon hasonló lányt.Ashleynek hívják.Ismered?
Most erre mit mondjak?Hogy nagyon nem Ashleynek hívják?Hogy az a lány én vagyok, Liam pedig hazudott?Nem, bármennyire is haragszom rá, ezt nem tehetem meg vele, még ha igazam is lenne.
-Nem, nem ismerem - motyogtam teljesen megsemmisülten.

                                                                 ********

-Muszáj ezt? - húztam el a számat, miközben a stylistunk, Claire a kényelmetlen báli ruhámat igazgatta rajtam.
-Hogyne - felelte. - Hiszen hogyan lehetnél tökéletesebb hercegnő, ha nem egy ilyen gyönyörű ruhában?
-Ki mondta, hogy tökéletes hercegnő akarok lenni? - néztem rá értetlenül. - Vagy egyáltalán bármelyik a kettő közül?
-Aly drágám - simította meg anya a vállam. - Kérlek bírd ki azt az időt, ameddig ezt felpróbálod, és holnap felveszed!Ígérem, utána látnod sem kell többet.
-Jó, de ez az egész attól még nem fog elmúlni - méltatlankodtam.
-Úgy hiszem, ezt már alaposan megbeszéltük 2 évvel ezelőtt - vetett rám egy szúrós pillantást.
-Persze, persze - legyintettem fáradtan.
-Akkor most hagyod Claire-nek, hogy befejezze a ruhádat?
-Van más választásom? - vontam fel a szemöldököm.
-Nincs - mosolygott, mire sóhajtva visszafordultam Claire felé, és unottan bámulva magam elé, vártam, hogy készen legyen.

                                                                 ********

-Kezdődik a rémálom - súgtam oda Cory-nak, amikor megérkeztek a bál legelső vendégei.
-Mi olyan rossz ebben? - fordult felém. - Alig pár óra, ki lehet bírni.
-Nem neked kell beszélgetned velük, és jópofiznod állandóan - válaszoltam.
-Ahhoz képest az utóbbi eléggé megy - jegyezte meg vigyorogva.
-Köszi - nevettem fel halkan.A következő pillanatban teljesen váratlanul hozzánk lépett egy körülbelül 30 éves nő.
-Alicia, mekkorát nőttél, fel sem ismertelek! - fordult kitörő lelkesedéssel Cory-hoz.
-Khm.. - köszörültem meg a torkom. - Én vagyok Alicia.
-Ó, ezer bocsánat édesem - tördelte a kezeit zavartan.Tessék, erről beszéltem.Egyáltalán tudják, hogy hogy nézek ki, vagy csak a nevemet hallották eddig?Sőt, sokan még talán azt sem...
-Örvendek, Miss Carter - biccentett mosolyogva egy férfi. - Marcus vagyok.
-Részemről a szerencse - ráztam meg a kezét.
És ez még így ment egy jó darabig.Egészen pontosan másfél óráig.Akkor azonban minden a feje tetejére állt, pedig csupán egy személy érkezett.Ő azonban hozott magával mindent.Fájdalmat, emlékeket, ígéreteket, hazugságokat, de legfőképpen merő kíváncsiságot.
-Szia - állt meg előttem zavartan.
-Mit keresel te itt? - kérdeztem hűvösen.

1 megjegyzés:

  1. szia! Nagyon tetszik a történeted :)) mért van olyan érzésem hogy Liam az a személy??? :DD Nagyon de nagyon jó rész lett és nagyon várom a következőt!!*-* xoxo

    VálaszTörlés